Anyja halála után a családtagjai elcsúfított külseje miatt kiközösítették, csak Charles nagybátyja volt hajlandó befogadni. A borbély magához vette unokaöccsét, és gondoskodott ellátásáról.

Joseph úgy hitte, hogy testi elváltozásait az okozta, hogy a vele viselős anyját egy cirkuszi elefánt megtaposta. Évekkel később visszataszító megjelenése miatt „Elefántember” néven vált ismertté.

Huszonegy éves korában Joseph Merrick csatlakozott Tom Norman cirkuszához. Elegendő pénzt szeretett volna keresni ahhoz, hogy megszabaduljon a bámuló tömegtől. Az ilyen attrakciók mindennaposak voltak. Testük közszemlére bocsátásával Joseph és sorstársai jelentős summához jutottak.

Egy országos turné után Norman a londoni királyi kórházzal szemben lévő üzlet kirakatában állította ki Josephet, ami az Elefántember életében sorsfordítónak bizonyult. Amikor Frederick Treves kórházi orvos megpillantotta a kirakatban ácsorgó fiatalembert, megadta neki elérhetőségét, ha esetleg segítségre lenne szüksége.

1886-ban franciaországi körútja után Joseph nyomorogva és magányosan tért vissza Angliába. A rendőrség mentette ki az őrjöngő tömeg karmai közül. Miután felmutatta Treves doktor névjegyét, megmentői a londoni királyi kórházba szállították.

Ettől fogva Joseph a kórház Patológiai Társaságának szemléltető eszközeként bemutatóról bemutatóra járt. Abban bízott, hogy az orvosok majd segítenek rajta, de azok nem tudták diagnosztizálni a betegségét, és meggyógyítaniuk sem sikerült.

Joseph végül megtalálta azt a békét, amire vágyott. Treves egy könyvekkel és festményekkel telezsúfolt szobát adott neki a kórházban, ahol a gazdag és híres emberek látogatásain túl senki sem zaklatta. A felsőbb rétegek valóságos hírességként ünnepelték, még a walesi herceg és hercegnő is megtisztelte látogatásával. Joseph mindezek mellett titokban olykor vidékre is leutazott, ahol a természet szépségeiben lelte örömét. 1890-ben, 27 évesen a kórházban érte a békés halál.

A tudósok szerint Joseph csont-, bőr- és idegrendszeri elváltozásait a neurofibromatózis (NF1) és a Proteusz-szindróma kombinációja okozhatta. Annak az esélye, hogy valaki neurofibromatózissal szülessen, mindössze egy a háromezerhez. Sok embernél az NF1 tejeskávé színű bőrfoltokon kívül egyéb elváltozást nem okoz. A Proteusz-szindróma sokkal ritkább, súlyosabb és egyelőre gyógyíthatatlan kór.