Báthory Erzsébet 1560 körül született, az egyik legelôkelôbb magyar arisztokrata család gyermekeként. A Báthory család a hun Gutkeled klánból származik, akik komoly hatalommal rendelkeztek Európa keleti részén, Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában, Wlachiában, Transsylvániában. Törzsi gyökereiket elhagyva a 13.-ik század körül a család felvette egyik birtokuk (Bátor) nevét. Hatalmuk a 16.-ik században érte el csúcsát. A családtagok között hadvezéreket, bírákat, fôpapokat találunk. Báthory Erzsébet apja a hadvezér Ecsedi Báthory György volt. Anyja, Báthory Anna, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király húga. Unokatestvérei közül Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1595-ben feleségül vette Maria-Christina Habsburg hercegnôt, összekötve ezzel Középeurópa két legnagyobb hatalmú családját.
A családtagok között nagy számban találhatunk vérfertôzôket, epileptikusokat, alkoholistákat, gyilkosokat, szadistákat, homoszexuálisokat és sátánistákat. Erzsébetet egyik nagybátyja avatta be a sátánista rituálékba. Klára nagynénjétôl, akit a kor legismertebb leszbikusaként tartottak számon, tanulta meg örömét lelni a szolgák kínzásában. Bizonyos források szerint a Báthory család rokonságban állt Vlad Tepessel, aki 1546-ban Báthory István segítségével szerezte vissza trónját az ottomán törököktôl. A szadizmusáról híres Vlad Tepes figurája szolgált késôbb inspirációul Bram Stokers Draculájához.
Báthory Erzsébet történetét elôször Túróczi László dolgozta fel Ungaria suis cum regibus compendia data címû, Nagyszombaton, 1729-ben megjelent munkájában. Az alábbi részletek Báthory Erzsébet titkos naplójából valók, amelyet 1921-ben találtak meg a Nagyszombati levéltárban, Túroczi László jegyzetei között.

"Az én sötét Uram kilencvenkilenc fekete macskává változtata engem. És ennek az kilencvenkilenc fekete macskának mind kilenc élete vagyon. Az kilences szám tudja, hogy hol van az kulcs az ládikához.
Ó vér, vér, az gyenge lánykák meleg vére tart engem életben. Ha az ô vérük nem lenne, meghalnék minden éjszakán. Mert az éjszakák végtelenek és tele vagynak fájdalommal és az én társam messze vagyon, az pogánnyal háborúzik Moldvában és én elhervadok itt, mint az fûzfalevél, ha kiszárad az régi tó.
Ma felhoztának nekem három leányt az faluból és én meghágatám ôket szilaj csôdörömmel és vérüket szívám az ajkukon át. Azután pediglen még öt szûz leánykát hozának és az háromnak és ötnek az vérüket vevék és azon veres vérben azonmód megferedék és bôröm lecsillapodék vala. Az háromnak az öt megmondja az ládika helyét."
"Ó vér, vér, az vér édes illata, az véred bôrömön, feltámasztá, meggyógyítá és símogatá lelkemet. Hét vérszínû csillag az égbolt kettôs bíborán. Az hét súgja kettônek: mély az kút, amelyben énekelsz…"
"Ó vér, vér, vérnek ô vére, ártatlannak vére melegítsd meg testem és te jajszó és kiáltás mondjátok lelkemnek, hogy élek. Veled vagyok kedvesem, amidôn testük utolszor megremeg. Ó testek odalenn, pincémnek mélyén, falamnak tövében, tornyomnak alján, igaz ajándékot adtatok ti nékem. Veletek valék, szenvedéstekkel és halálotokkal, egyedül, mikor senkim sincsen."
"Ó vér, vér, vérnek gyermeke aludj csendesen, jó anyád, az Hold vigyáz reád. Hosszú az éjszaka, sötét az vár, de bölcsôdnek rejtekén nem talál meg élet, sem halál…"