"Az arany Zeusz gyermeke, írta Pindarosz, a görög költõ. - Sem moly, sem rozsda nem emészti, de az ember elméje elemésztõdik általa." Az ember õsidõk óta az arany bûvöletében él. A keleti bazárokon kívül, a Dallasról és a Dinasztiáról nem is beszélve, mindig ritka kincs volt, a valaha kibányászott teljes mennyiséget kevesebb, mint egymillió tonnára becsülik. Ezért lett az arany a legfõbb értékmérõ. A gyémánt lehet "egy lány legjobb barátja", de az emberek aranykorról, aranyszívrõl, arany középútról beszélnek… Az aranyat a ritkasága és a szépsége tette a fémek királyává. Varázsát az elsõ idõkben fõként a színének köszönhette. Az egyiptomiak a Nappal és az élet lényegével hozták összefüggésbe. Az egykori Aranyparton, a mai Ghánában Asanti király híres aranyszéke a nemzet lelkét testesítette meg, s a halott ágyékkötõjébe dugott csipetnyi aranypor az illetõ útlevele volt a szellemvilágba… Az arany volt a legnagyobb kincs, az õsi északon sárkányok õrizték, s marokszám találták Prester John királyságában. Ez csábította Nagy Sándort Perzsiába, vette rá a portugálokat, hogy "lehajózzanak a térképrõl", vitte a spanyolokat az Újvilágba, s indította el a századokig tartó, és ezrek életébe kerülõ hajszát Eldorádó (El Dorado) felkutatására… Ami az indiánokat illeti, az õ vesztüket egy fém birtoklása okozta, amely mindennél értékesebb volt az európaiak számára. Amikor a tengerentúli idegenek megérkeztek, a bennszülöttek egyszerûen nem is értették, mi olyan kívánatos ezen a fémen. Nem véd a hidegtõl, mint a takaró, nem lehet jóllakni vele, mint a kukoricával, és nem okoz mámort, mint a dohány vagy az erõs italok.